Rólam

Ilyenkor kéne az embernek önmagáról ömlegenie? Megpróbálhatom. :)

Szóval

1987-ben egy forró nyári napon láttam meg a napvilágot Pécsen. Testvérem egy van, egy fél, apukám részéről, aki ráadásul fiú. Akarom mondani most már férfi, három csodás csöppséggel. Akik annyira már nem is csöppök. :) 

Általános iskolába az Esztergárba jártam, majd miután hiába tiltakoztam másodikos létemre a nagymamámmal a Széchenyi téren, csakazértis összevonták a szemközti Bánkival. (Vicces, hogy a sógornőmék családneve Bánki :) ). Szóval a 3. osztályt már ott kezdtem, és ott is fejeztem be az iskolát.

Középiskolának a Széchenyit választottam, legalábbis oda vettek fel. Persze nyílt napon azt mondtam a többieknek, hogy één oda nem megyek. Erre tessék. :) Informatika tagozat voltunk, meglehetősen kevés lánnyal és elég sok fiúval. A 4 év alatt csináltunk ECDL vizsgát (aminek most már kb semmi értelme), illetve egy OKJ-s képesítést, azt hiszem Számítástechnikai szoftverüzemeltető van a bizonyítványban. Őszintén szólva ennek sem láttam még hasznát. De legalább van. :)

Sikeres érettségit téve, felvételt nyertem a Pollackra, mérnök informatikus alapképzésére. Elég népszerű volt az osztályunkban, kb 10en mentünk oda, bár közel sem fejeztük be mindannyian. Utolsó tanévben írtam a szakdolgozatomat, amelynek témája a hőre lágyuló műanyagok fröccsöntési szimulációja. Nem is gondolná az ember, hogy ez egy informatikus szakdolgozat cím. :D Persze sikeresen megvédtem. Viszont még nem tudtam mit kezdjek magammal. Emiatt jelentkeztem mesterképzésre. Szerettem volna folytatni a tanulmányaimat Pécsen, a megszokott iskolában, azonban sajnos nálunk akkor még nem indult el ez a képzés :( Én viszont nem akartam várni. Így hát maradt Budapest (mivel a párom is itt tanult már akkor). Az iskolákat végignézve pedig az Óbudai Egyetemre esett a választásom, gondoltam oda csak felvesznek. :) Jelentkeztem a mérnöktanár képzésükre, szintén msc, de az sajnos nem indult. :( Pedig annak jobban örültem volna. Így maradt a mérnök informatika mesterképzés. Nem mondhatnám, hogy sokan voltunk/vagyunk/leszünk, mióta én itt vagyok, lányt nem vettek fel. :) Mármint rajtam kívül. :D 25en kezdtük az elsőt, mára már csak 3en maradtunk. Persze azért mert ebből 5en leállamvizsgáztak nyáron. :D A többiek meg elvesztek a süllyesztőben. :/ Közben elkezdtem dolgozni, diákként, egy jó kis cégnél, náluk írom a szakdogámat is. Remélem kész leszek vele időben. Hétzköznapjaimat jelenleg a rohangálás teszi ki, vagy a suliból futok a melóba, vagy fordítva. Illetve a kihagyhatatlan edzések. : ) De unatkozásra szerencsére nincs időm. :)